A Nürnbergi út 2009-tél

Most, hogy hazaértem ideje, hogy megírjam mi minden történik a nagyvilágban. Történt ugyanis, hogy az iskola szervezésében néhány szerencsés főiskolás kilátogathatott Nürnbergbe az Embedded World műszaki kiállításra és ha ez nem lenne elég még vissza is tértek, nagyrészt egy darabban. Én köztük lehettem így most alkalmam van leírni mi mindent láttam arrafelé.

De mindenek előtt az elmaradhatatlan fotógaléria. Megpróbáltam mindenből egy kicsit beletenni, hogy teljes képet adjon a kint látottakról.

Most, hogy a képeken túl vagyunk, itt az ideje a beszámolónak …


Kis rövidítés, ha tudod hová szeretnél ugrani a leírásban

Indulás
Érkezés
A kiállítás
Tapasztalatok a városról

Második nap
A Sylvania - gyárlátogatás
A Város - II. menet
Indulás Haza

Indulás

Késő éjszaka a Tavaszmezei G épület elől. Miután mindenki megérkezett és a buszunk is befutott, mindenki helyet keres magának rajta és előkészül a hosszú útra. Előkerülnek a hangszerek ‘is’. Névsorolvasás, búcsúzkodás és már indulhat is a különítmény!Az út hosszú. Az elején még szól a rádió, jó a kedv illetve egyéb hangszerek is szólnak, esetünkben emlékeim szerint egy gitár. Majd pilled a társaság és mivel másnap a kiállítás végigszelésére szükségünk lesz az erőnkre néhányan álomra hajtjuk fejünket. Ez persze nem sikerült mindenkinek különböző technikai és egyéb gondok miatt. Az út békésen telik a tahométer által ellenőrzött és szabályozás által diktált szünetekkel meg-meg szakítva.
Oldal tetejére

Érkezés

Reggel a Nürnbergi Messe állomásnévvel jelölt kiállítóterületéhez, mely hasonló a budapesti BMV-hez csak nagyobb és majdnem teljesen fedett. Miután megkaptuk az információt róla, hogy mettől meddig és a busz hánytól lesz ismét üzemkész a napi hideg élelemmel felvértezve kis csapatunk elindul bevenni a vásárközpontot. A hely valóban nagy …nagyon nagy és ez még kicsi kiállítás volt! Befelé menet sikerül felfedezni egy Süsüre igen hasonlító sárkányt, mely a fotók közt is szerepel. A fénykép már akkor készült róla, mikor az a kedves lány kézen fogta és segített neki megtalálni a helyét (ez valamelyik másik kiállításon volt valószínűleg). Miután bejutottunk az első kapun ideje volt érvényt szerezni jegyeinknek így ezek begyűjtettek és leadattak a megfelelő helyen, majd egy kupac belépőkártyával tért vissza az illetékes. A belépőkártyáját mindenki megragadta és szépen besoroltunk a belépőrészhez ahol lecsipogták a kártyát és kaptunk hozzá nyakba akasztót meg egy kis füzetecskét amiben a térkép szerepelt.
Oldal tetejére

A kiállítás

Barátommal és a térképpel felvértezve neki is vágtunk a kiállításnak. Amit mindenfelé látni lehetett azok a különböző nem megfelelő körülmények közt tartott szerkezetek. Voltak ott olyan berendezések melyeknek a -40 és a +80 fok még éppen jól esett, olyan monitorok melyeket direkt (feltehetőleg, hogy nagyra nőjön és ezzel nagyobb legyen a képátló) direkt betették zuhany alá. Voltak halaknak szánt kis monitorok melyek szép kis akváriumokban pihentek, illetve medúzaként tartályokban lebegő táblaPC-k is. A fűrészporral erősen megfújatott laptop is egy a témába vágó eszköz volt.A másik nagy sláger a különböző robotok voltak. Láttunk gigantikus robotkarokat melyek kockákat dobáltak, pakoltak, kocsikat rendeztek be újra és újra. Lego robotkészletből is sok volt mindenfelé illetve az ebből épült különböző két keréken egyensúlyozó, mászkáló, és mindent csináló robotokkal találkozhattunk. Az egyik standnál meg is lehetett nyerni napi 1 db ilyen készletet.Volt még iszonyatos mennyiségű kijelző is kiállítva. Az e-papírtól kezdve a beépített vezérlős érintőképernyőkig mindent meg lehetett találni.Láttunk tanulók által vezetett projekteket is kiállítva egyik másik standon. A standokon a szemfüles érdeklődő gyűjtögethetett a prospektusokon kívül szatyrokat, ceruzákat, tollakat, kitűzőket és egyéb jópofa dolgokat, illetve néhány cég hozott a kiállításra szóróanyagként demo-kiteket is. Volt akinél csak kitették és lehetett vinni ha az ember akarta és volt olyan is ahol komoly nyelvtudást és hozzáértést kellett bizonyítani ahhoz, hogy az ember hozzájusson egy-egy ilyen demo-kithez. Voltak cégek akik a fáradt vándorokat vendégül látták egy-egy ízletes gyümölcskoktélra vagy egyéb üdítő italra, mely a több órányi séta után igencsak jól esett. Más cégek játékokat állítottak üzembe és nyereményt osztottak a jól szereplőknek. Voltak autóversenyzőstől kezdve igazi bicikli tekerősön át a lottó szerű sorshúzásig mindenféle, különböző értékes és vicces nyereményekkel a végükön. Voltak cégek akik nem átallottak kabalafigurákkal elárasztani a kiállítócsarnokot így nem volt meglepő, ha valaki egy ent-be futott vagy egy kalapácsos robotba amint fel alá járkál. Na de a legnagyobb kiállítás sem végigjárhatatlan így mi tapasztalatlanok is hamar befejeztük a feltérképezést, majd úgy döntöttünk érdemes lenne szétnézni a városban is ha már tengernyi időnk maradt.
Oldal tetejére

Tapasztalatok a városról

Nürnbergre nekem azt mondták, hogy kb. akkora mint Budapest és majdnem annyi a lakossága is. Nos akár így van akár nem az biztos, hogy van neki 5db metróvonala és igen kiterjedt busz illetve villamos hálózata. HÉV-vel nem találkoztunk de ott a metró köti össze Nürnberget a szomszéd városokkal is ami sokkal gyorsabbá teszi az utazást. Nürnberg felépítésileg áll az Óvárosból illetve az Újvárosból. A kettőt igen egyszerű elkülöníteni egymástól mivel az óvárost körbeveszi a majdnem teljes egészében megmaradt régi várfal és ott ügyelnek arra, hogy a várfalon belül semmilyen nem odaillő építményt ne húzzanak fel egy két apró kivételtől eltekintve így nagyon szép látványt nyújt. Az Óváros felett északon van egy gyönyörű épület mely a központi pályaudvar. Ide fut be minden metró és vonat illetve igen sok villamos és busz is megáll itt. Mivel a városnak 2 pontján keresztezi egymást minden metróvonal ezért található még egy ilyen nagy kereszteződés a város nyugati végénél is. A metrók kereszteződése 2 szinten valósul meg, ez 5 vonalé és lehet tudni mindent. A tömegközlekedés annyira ki van találva, hogy egyszer sem tévedtünk el a városban.
Tehát nekiindultunk, hogy a kiállítás után a várost is feltérképezzük. Ehhez szükségünk volt 2 dologra: jegyre és térképre. Így aztán a kijáratnál lévő információs és jegypénztárhoz vonultunk mely mint kiderült maximálisan fel volt készülve bármilyen turistára. Kértünk és kaptunk egy-egy 3 napos jegyet mely pecsételéstől számol és minden járatra korlátozás nélkül érvényes, illetve kértünk és kaptunk térképet, ebből mindjárt kettőt is mivel az egyiken Nürnberg volt illetve az Óváros még részletesebben a másikon pedig a teljes tömegközlekedési hálózat. A térképek turistáknak készültek, tehát ingyen kaptuk őket és a szélükön fel volt tüntetve minden lényegesebb hely ahová érdemes ellátogatni. Így hát immár térképpel és jeggyel felvértezve vágtunk neki a városnak. Először is a metróhoz mentünk, hogy keressünk egy valamivel több bolttal rendelkező övezetet. Metró bejáratánál pecsételés majd irány le a lépcsőn … itt még cselesen a szabadban futott a szerelvény. Hát eltévedni nehéz lett volna nem is sikerült a metró jött mi pedig mentünk. Az ottani metró kb. olyan régi mint az itteni csak sokkal de sokkal tisztább és nem akar szétesni. Első megállónk valahol a város lakott területén belül … kiszállás irány fel a lépcsőn, körülnézés … semmi élet semmi üzlet … a helyi könyvtárat megtaláltuk de nem akartunk bérletet váltani akkor éppen. Vissza a metróba keressünk tovább … kicsit beljebb a mutatvány megismétlődött majd a harmadik megállóra a központi pályaudvart megjelölve már sikerült találni életet is boltot is. Innen indultunk el sétálva végig az Óváros külső határán az Újvárosban. A tapasztalat az lett, hogy sokkal tisztább mint Budapest és ott van olyan is, hogy nagyon piros lámpa (ilyenkor duplán világít a piros jelzés, ezzel jelezve, hogy még a gondolatot is verd ki a fejedből, hogy te most elindulsz!)
Tehát, a nagyon piros lámpán túl kiderült, hogy az óváros határán nem igazán vannak érdekes boltok. Főleg pár élelmiszerbolt, lottózó, utazásiiroda, bank és társaival volt tele a környék. Nürnbergben feltűnt már ennél a sétánál is, hogy szinte teljesen kiirtották a közpadokat. Tehát van rengeteg cukrászda és főleg kávézó illetve pékárus akihez be lehet ülni de egyetlen egy pad sincs. Nürnberget végigjárva összesen 2 helyen találtunk nyilvános padok: A szoborparkban és a diákszálló melletti várfokon. Sehol másutt nem akadtunk padokra amiket fogyasztás nélkül is igénybe lehetne venni.
Mikor meguntuk a város bejárását és, hogy nem igazán akadunk számunkra érdekes dolgokra visszaindultuk a buszhoz. Mikor megérkeztünk volt még időnk bőven. Zárásig kaptunk időt hát visszamentünk a kiállításra megtudni mi a végeredménye a sorsolásnak. Természetesen nem mi nyertünk a gép egymás után vagy tucatszor ugyanazt a nevet dobta ki ... kár, hogy az illető nem volt jelen. Ezután majdnem sikerült lekésnünk a buszunkat, miért is ne. :D
A busz még felszedett minket aztán irány szállás. A vár északi végében lévő diákszállóban lettünk elszállásolva. Hát ahhoz képest, hogy egy diákszálló kis hazánkban én még nem találkoztam hasonló szintű és színvonalú szállással. Tisztaság volt. Ép ágyneműk, szép WC és fürdőszoba. Illetve minden más is tiszta és rendezett volt. Bár a fürdőben érdekes volt a zuhanyzás mert a 10másodperces zuhannyal nem jöttem rá, hogyan lehet anélkül tusolni, hogy ne legyünk nevetségesek. XD
Miután elfoglaltuk a szállásokat és a nélkülözhető felszerelést leraktuk a szobáinkban elindultunk felderíteni a várost. Első este egy kebabosig jutottunk és mivel már farkas éhesek voltunk beugrottunk oda ... onnan visszafelé meglátogattunk egy kultúr szórakozóhelyet ... érdekes módon az ügyeletes pincér igencsak érdeklődött a 18 évesnek még nem látszó társaink kora és személyigazolványa iránt. Majd mikor megnyugtattuk, hogy valóban mindenki 18 már hajlandó volt asztalt adni nekünk. Már az elején beszedett valami tagsági címszó alatt futó pénzösszeget. Valószínűleg ezel biztosítva, hogy nem randalírozni vagyunk csak ott. A hely egyébként nem volt kiemelkedő. Aprócska füstös ám békés és nyugodt ivó egy darts-al felszerelve. Aznap este ezzel el is ment az idő. A diáksállón este zárták a kapukat így ha nem akartunk kint aludni még ezelőtt vissza kellett jutnunk. Majd. hogy a következő napot is bírjuk az alvás mellett döntöttünk, annál is inkább, mivel nem tudott mindenki aludni a buszon.
Oldal tetejére

Második nap

A reggelit nem vitték túlzásba vendéglátóink. Nem igazán lehetett elérni, hogy tekintettel korai indulásunkra kapjunk valami korai reggelit vagy hideg élelmet. Szerencsére korán terítő típusok lévén már kint voltak a reggelihez szánt dolgok az étkezőben így éltünk a lehetőséggel és magunkhoz vettünk némi élelmet. Ezután vezényszóra megindult a csapat a buszhoz. Majd a busz velünk együtt a fénycsőgyár felé.
Oldal tetejére

A Sylvania - gyárlátogatás

A busz a Sylvania helyi fénycsőgyárához futott be. Itt 2 csapatra oszlottunk. Első csapat megy gyárat nézni, második csapat megy fel a tájékoztatóra. Én az első csapatot követve elindultam a gyár irányába. Ott kedves ember vezetett minket be majd körbe belül persze csak miután a megfelelő óvintézkedéseket megtettük. Kaptunk szemüveget és rádiót amiben hallgathattuk a magyar nyelvű eligazítást. Bent a gyárban iszonyú meleg volt, minden elismerésem a munkásoknak akik ott dolgoznak. Bent végignézhettük ahogyan a sima üvegcsövekből fénycsöveket készítenek. Volt ott egyenes meg karika alakú is. Kb. arasznyi távolságból nézhettük ahogyan az üvegcsövek végére a lángszórók rávarázsolják a megfelelő véget. Érdekes volt mindenképpen. Majd megtekinthettük azt is, hogy hogy is csinálják a kör alakú fénycsövet. Kimondottan érdekes látvány mikor megolvasztják a sima csövet majd mielőtt elfolyna feltekerik. Ezután átmentünk a tesztrészbe ahol kitudja mióta világítottak azok a fénycsövek. Falak voltak fénycsőből kirakva mindkét oldalukon. Ott volt fény. Nagyon sok fény. :D A teszt után szoltírozó következett ahol fáradhatatlan robotkarok rakodták a fénycsöves dobozokat a megfelelő helyre.Miután végeztünk a gyárban átmentünk a másik épület előadó termébe. Itt meghallgathattuk, hogy milyen adatokat produkált a cég illetve milyen termékeket készítenek. Miután mindent végighallgattunk újra buszra szálltunk ami visszavitt minket a városba.
Oldal tetejére

A Város - II. menet

Most neki láthatunk rendesen feltérképezni a helyet. Találtunk bevásárlóközpontot ami a Pestiekhez képest igen aprócska volt mégis minden megvolt benne amire szükség van. Élelmiszerboltokból a nálunk is ismertek ugyanazt árulták nagyjából mint idehaza viszont a hazánkba nem igazán ismert boltok főleg egészségtudatos táplálkozásra voltak kihegyezve. Tehát kimondottan egészséges ételeket lehetett kapni náluk, ám meglepő módon annyiért mint nálunk a mű-kaják nagy részét. A gyorsétkezdék nagyjából ugyanazok voltak mint idehaza, attól a pár sültkrumpliárustól eltekintve akik még voltak néhol. Találtunk konzolos boltot is amiben meglepő módon barátságos kialakítású volt minden. Nagyjából a hazai kisboltok egy részéhez hasonlított de sokkal nagyobb volt azoknál. Retro konzolok és újságok is voltak náluk, ott úgytűnik jobban meg vannak becsülve a régi dolgok.A nagy fotózás közepette egyszer csak megjelent barátom és tájékoztatott minket, hogy meglelte a szoborparkot. Na mi gyorsan el is indultunk arra a nagy felfedezés hírére, ám mikor megérkeztünk egy igen jó nevetés lett a vége. A város szoborparkjában a legkomolyabb szobor egy gránit kocka volt. A képeket megnézhetitek fentebb ezek is köztük vannak. :D
Miután végeztünk a felderítéssel és már mindenki hulla fáradt volt visszatértünk a szállásra. Megjegyzendő, hogy a város kb 45°-os lejtésű dombra épült úgyhogy valószínűleg egy helyinek nem okozna különösebb gondot pestet gyalog átszelni keresztbe 2szer megállás nélkül.
Oldal tetejére

Indulás Haza

Másnap még visszatértünk a kiállításra. Pár tanács kíséretében melynek hatására sikerült szereznünk néhány demo-kit et, hogy legyen mit gyötörni idehaza. :D Majd jött a busz és mi elindultunk haza. Az út ismét hosszúra nyúlt. Ezúttal én is az álmatlanok csapatát erősítettem, továbbra sem irígylem azokat akik műszaki okok miatt nem tudtak aludni az odaúton. Majd hajnal tájékán megérkeztünk oda ahonnan indultunk, a G-épület elé. Kiszállás köszönés és félkómás hazaút következett. Majd otthon a szerzemények leltárba vétele.

Ennyi lenne a története az útnak. Remélem írtam érdekes dolgot is. ^^
Most nem történt említés a helyi állatkertről amibe nem jutottunk be mivel a fele felújítás alatt volt a másik fele meg téli álmot aludt.
A bejegyzés immár teljes. Mindenkinek köszönöm aki végigrágta magát az irományomon. ^^
Oldal tetejére

~Bejegyzés lezárva~